Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2008.10.31.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 586. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2008.10.31. Művelődés



Hősök, visszaemlékezések – Felsőrákos
E lapszámunkban is folytatjuk korábban elindított rovatunkat az erdővidékiek második világháborúban való részvételéről, amelynek gondolata  Dr. Havasi Jánossal, a magyarországi Háborús Keresőszolgálat ügyvezetőjével folytatott beszélgetéseink során született meg. Úgy gondoljuk, a több 48-as témájú dolgozat, tanulmány, kötet mellett ott a helye az erdővidékiek második világégésben átélt eseményeiről szóló műveknek is. Nem áll módunkban tudományos pontossággal adatokat begyűjteni és közölni, célunk, hogy rovatunkkal ízelítőt nyújtsunk, a fiatal kutatóinkban, szakembereinkben kedvet, vágyat ébresszünk az eddig összegyűlt anyag kibővítésében, újak felkutatásában, feldolgozásában, közlésében. A rovatban fényképeket, a háborúban résztvevők általunk ismert névsorát, valamint visszaemlékezéseket közlünk.
A II. világháborús emléktáblán lévő áldozatok nevei az unitárius templomban: Albert József, Andorkó Ferenc, Andorkó Gyula, Bíró Bálint, Bíró Béla, Bíró Mózes, Bíró N. Miklós, Csíki Mihály, Demeter István, Demeter Lajos, Erdő András, Ferencz István, Fitóri Gy. Gyula, Gyerő Mihály, Gyöngyös Gyula, Jakab Gyula, Jakab Zoltán, Kádár Gyula, Kóródi János, Lázár Tódór, Márok György, Márton Dénes, Páll András, Páll Ferenc, Pánczél Ferenc, Pető Mihály, Réz Ferenc, Sólyom Gyula, Székely Mózes Dombi, Székely János, Trinfa Mihály.
Arkhangelsz-i fogságot túlélő felsőrákosiak Pető P. Miklós tudomása szerint:  Demeter Ferenc, Nóda Péter, Ruzsa István, Székely Mózes.
További második világháborús foglyok, résztvevők voltak: Andorkó Gyula, Bíró Miklós, Demeter Mihály, Márton Lajos.
Részletek Pető P. Miklós visszaemlékezéseiből:
 “Mi meg es kezdtük a lövést, közben kiadták a visszavonulási parancsot, de mi a marton belül voltunk, hozzánk nem jutott el. Én a tüzet fenntartottam, de a lőszeresem addig figyelt, hogy kereszttűz alá lettünk véve. Na, komám, most mi lesz – mondtam, s a társam még kézigránátot es dobott. Egyszer nézek hátra, s hát jön egy orosz felénk, hosszú szuronyos puskával, gondoltam, itt más mód nem lesz, meg kell, hogy adjuk magunk. Amikor minket meglátott, neki es úgy megremegett az ajaka, mint a nyárfalevél, akkorát ordított ijedtében, mint a sakál. Tüzelés közben jött egy mongol tiszt, a géppisztoly csövét a hátamba nyomta, ő vitt el egy olyan helyre, ahová mindenfelől hozták a foglyokot. Ütöttek-vertek, herákoltak reám. Voltak vagy százan körülöttem. Osztán jött egy szerdzsent, átadtak neki. Rendesen bánt velem, hagyta, hogy egyek a lehullott gyümölcsből, vizet is húzott nekem a kútból, azt es megengedte, hogy megpihenjek a fenyőerdőben, ahol átmentünk. A fegyverit középre tette, én megláttam egy mókust a fa tetejin, s mutattam neki, nem tudtam románul, hogy mi az. Gondoltam arra, hogy amíg felfelé bámul, elveszem a puskáját, s lelövöm, de annyi orosz volt az erdőben, úgyes végeznek velem, legyen, ami lesz, nem tettem. Estére megérkeztünk a divízióhoz, ott volt a lőszeres társam es, előre azt hittük, hogy lelőnek minket, de nem. Hoztak egy tolmácsot, az vallatott, én mondtam, hogy Brassó közeli vagyok. Ott nem vertek, a fegyvernemekről, s a németekről kérdeztek. Hát én honnan tudtam volna, ami a szájamra jött, én mondtam, hát menjenek, s nézzék meg, gondoltam magamban. Ennünk adtak, s szivarat es kaptunk.  Szt. Mihály szombatján felvagoníroztak, reggel a szerelvény megindult. Mondták az öregek, hogy visznek haza. De az irány Nagyoroszország, Arkhangelsz volt. A vasutak egy-egy helyen úgy fel voltak robbantva, mint a szalonnabőr. A nagyobb vagonokban  kilencvenen es voltunk, lefeküdni nem tudtunk, egymás lábain ültünk, a vizet es kanállal adták, szukarint  es adtak, de olyan szomjasok voltunk, hogy alig tudtuk lenyelni. Egy társunk, Ferenc Pista beteg lett, de nem szólt, mert nem akart megválni a rákosi társaitól, útközben meg es halt.  Tizenöt rákosi kerültünk össze, heten jöttünk haza, a többi ott maradt. A fogságból 1945. szeptember 20-án szabadultam. Azt mondtuk, hogy amikor a határt átlépjük, nem számít, hogy Románia, a földünköt megcsókoljuk, kiültünk még a vagon tetejére is hazafelé  a vonaton, csodálkoztunk, hogy mi maradt a háború után. Engem a faluvégén fogadtak, annyian kigyűltek, mintha miniszterelnök jött volna, annyi csókot kaptam, hogy egy életre kielégültem. Kimondani sem tudom, milyen volt, álmomban is felkeltem, tapogattam az ágy szélit, s mikor reajöttem, hogy itthon vagyok, akkor tudtam nyugodtan visszaaludni. Az étrendem is bé volt állítva, őszi idő volt, éjjel is elé volt készítve a vitaminos étel, óránként ettem a paradicsomot, paprikát, vajat. 1947-ben egyszer csak megérkezett a halálhírem, én vettem át a postát, de küldtek a lelkészi hivatalnak, elöljáróságnak, s a csendőrségnek is, amivel igazolom, hogy voltam fogoly.”


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 586. lapszám "Művelődés" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.