Kezdőlap Aktuális lapszám Archívum Laptörténet Hirdetés Impresszum Kapcsolat Linktár
 
2008.10.31.
Aktuális hírek
Közélet
Művelődés
Magazin
Sport

HIRDESSEN AZ ERDŐVIDÉKBEN!
Apróhirdetéseink 4 lejbe, míg keretes hirdetéseink négyzetcentimétere 1 lejbe kerül.
A Dr. Fábián László egyesület gondozásában megjelent Id. Antal István ny. lelkipásztor - A bardoci református egyház székely népe cimű könyve.
Részletekért klikk
Támogatónk
a Dr. Fábián László egyesület
Társoldalaink

Személyi jövedelemadója 2 %-ával támogassa a Dr. Fábián László Egyesületet!
Szükséges adatok:
Cod fiscal: 18244075
RO63OTPV300000279045RO01
Banca OTP Ag. Baraolt

<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 586. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához

2008.10.31. Közélet

A néma Miatyánk
Albert Egon. Egy úton vagyunk, úton melynek egyik állomása az elmúlás, a vég. Életet kaptunk, melynek minden pillanata egyben a legvégső is lehet.  E sors, ami ránk szabatott, nem rajtunk múlik, pusztán mi töltjük meg élettel, érzésekkel. Eleve ebben élünk, s midőn eljön az idő, szembetalálkozunk a kimondhatatlannal, az érthetetlennel, a másik világgal, azzal, amely a megfejthetetlen titkok birodalma. Ez örömünk, s ez bánatunk, a félelem, a mosoly, ez a könny, ez az élet, örök körforgás. S ahogyan az ősz lassan télbe költözik, úgy múlik el egy pillanatban az idő, a lét. Elhervadtak már az őszi virágok, a dér már megfojtotta az utolsó szirmokat. Mégis virágba borul ilyenkor a temető, s a gondos kezek életet lopnak a hantok fölé. Az emlékezés néma pillanatai családokat, rokonokat fognak össze, hogy lélekben újra együtt legyenek azokkal, akik eltávoztak e világból. Arcok, hangok, tekintetek, érintések fagynak meg az időben, ám az élők lelke nem felejt. Ők, akiket oly nagyon szerettünk, hiába mentek el, szellemük tovább lüktet, a szívünk minden egyes dobbanásában ott vannak szüntelen. A gyertyák remegő fényében, a szürkülődő homályban eggyé válunk mi is a földdel. Némán, magunkba nézve gondolunk arra, ami kimondhatatlan. Egy láthatatlan kötelék, mely fájdalom és hiányérzet, egy teljes, de mégis végtelen űr. Mind megannyi árny állunk mozdulatlan, mi élők a holtak fölött, s ilyenkor az egész világ apró lángocskák sokasága, olyanok, mint a bolyongó lelkek, kik itt maradtak, s tovább viszik az ember keresztjét. Lelkek, melyek az örök fény országát keresik, s a mély gyászban, reményként pislákol fel az élet. A halállal a létezés nem ér véget, amik voltunk, az tovább él a családokban, barátokban, a nemzedékben, ott van mélyen a gyerekek kacajában. Ott rejtőzik a hitben,  a napokban, hetekben, az egész világban. Mégis keressük szüntelen, a túlvilág számunkra megfoghatatlan, de talán most, e napon fel tudjuk fogni, mit jelent lenni, az élet egy nagy tett, és élni akarunk, élni a szeretteinkért, az álmainkért. A világ attól oly csodálatos, hogy a fájdalomban, a kétségbeesésben, ott lapul mindig a remény, a feltámadás. Az emberi lét a születéstől a halálig egy út, amelyen végig menni a boldogság, s megérkezni a halál!


<<<Vissza az archivált cikkek lajstromához
<<<Vissza a(z) 586. lapszám "Közélet" rovatában megjelent cikkek lajstromához
A honlap arculatát tervezte Pálfi Csaba, programozta Takó István.